Mesterdudálás I.
Pál István tereskei juhász volt az utolsó hagyományőrző dudás mester, aki még az apjától, idősebb pásztor társaitól tanulta a dudálás fortélyait.15 nyári tábort töltöttünk vele együtt javarészt Kétbodonyban, szülőfalujában. A táborok alatt Lányi György és én, Bese Botond voltunk a "tanársegédei".
Pista bácsi dudálása gyönyörű, szabad, palóc pásztorzene volt. Számunkra (képességeinket felmérve) jelentősen leegyszerűsítve tanította a nótákat. Néhány fontos szempontot kiemelve, azokat következetesen betartatva kérte rajtunk számon a „leckét”.
A Mesterdudálás I. fejezetben a dudatáborok alkalmával Pista bácsi által felállított szabályokat követjük. Ezek a következők:
- „A nótát dudáljuk”
Addig ne próbáljuk eljátszani az adott dudanótát, amíg nem tanultuk meg elénekelni. Ha már fejben megvan, akkor játsszuk csak el hangszeren. A duda mindig követi az ének szövegének ritmikai sajátosságait. Ez gyakran versszakról versszakra különböző. Ettől eltérni nem lehet.
- „Ne húzd meg az ujjat, üsd ki a nótát!”
Leváltó hangokat nem használunk, zárt fogással kell játszani. Ez alól kivétel a 6. fokról 5. fokra való leváltás, abban az esetben, ha a nótában két egymást követő 6. fokú (Fisz) hang van.
- A duda alap hangsorán dudálunk. Bolhalyukkal módosított hang ebben a játékmódban nincs. A bolhalyukat csak díszítésre használjuk.
- „Hazudik a duda!”
Ha a dudán játszott dallam nagyobb hangterjedelmű, mint a hangszer 1 oktávnyi lehetősége, a dudásoknak szokása volt valamilyen trükkel mégis csak eljátszani az adott nótát. „A furulyán mindent el lehet játszani, a dudán néha hazudni kell.”- nyilatkozott a témáról Pista bácsi.
- A kontrát ritmizálásra nem használjuk, csak a sípszárunk legalsó dallamhangjaként. Nóta közben többnyire zárva tartjuk.
- Csippantással bátran lehet erősíteni a ritmizálást.
4.1 lecke
Ha kihajtom
Ha kihajtom, igazán-csakugyan, a Virág ökröm a rétre,
Én magam is, igazán-csakugyan, de leheverek melléje.
Nem hallom a nem hallom a Virág ökröm kolompját,
Más öleli igazán-csakugyan a babám karcsú derekát.
Lágy a kenyér, igazán-csakugyan, de pirítani nem lehet,
Fiatal a kislány, igazán-csakugyan, de férjhez adni nem lehet.
Meg kell kérni, de szépen kérni a kis Mariska mamáját,
Volna-e kedve, igazán-csakugyan de férjhez adni a lányát.
4.2 lecke
Édesanyám sokat intett a jóra
Édesanyám sokat intett a jóra,
Szombat este ne menjek a fonóba.
Nem hallgattam édesanyám intő szavára
Elvittek a legények csalfaságra.
Édeslányom, jól gondold meg magadat,
Hová teszed le a leányságodat.
Tereskei gyöngyvirágos oltár előtt letettem,
Onnan többet soha fel nem vehetem.
Házunk előtt van egy gyalogút
Házunk előtt van egy gyalogút,
Gyalogút végén van egy gémeskút.
Akármilyen nagy is ott a sár,
Minden barna kislány vízért odajár.
Megérett a paprikameggy,
Hol hálunk az éjszaka meg?
Nálatok angyalom a ruganyos ágyadon,
Ott hálunk az éjszaka meg.
4.3 lecke
Húzd rá cigány
Húzd rá cigány, szakadjon meg a húrod,
Mert én nékem úgy sem sokáig húzod.
Majd elhúzza Horthy Miklós rezesbandája,
Siralmas lesz annak a hallgatása.
Énfelettem hiába dörög az ég.
Az én búzám úgy sem veri el a jég.
Majd ad nékem Horthy Miklós komiszkenyeret,
Ehetem én három évig eleget.
A mi házunk, kicsi házunk
A mi házunk, kicsi házunk sárgára van meszelve.
Horthy Miklós őfelsége katonát visz belőle.
Nem sajnálja a szomorú édesanyát,
Három évre, hat hónapra besorozza a fiát.
Pántlikás kis kalapomat felakasztom a szögre.
Azt csak a jó Isten tudja, mikor teszem a fejemre.
Majd felteszem egy október elején,
Szabadságos kék nefelejcs virágzik a tetején.
4.4 lecke
Sej! Szombat este jöttem én a világra
Sej! Szombat este jöttem én a világra.
De nem fürösztött meg engem a bába.
Megfürödtem én az Ipoly vizében.
Sej, nem is ülök minden legény ölébe.
Sej! Szombat este kinyitom az ablakot.
Onnan nézem a ragyogó csillagot.
Ahány csillag, ott fent ragyog az égen.
Sej! Annyi csóktól maradtam el a héten.
Nem ide való születésű vagyok én
Nem ide való születésű vagyok én.
Messze földről vándoroltam ide én.
Így jár, aki messze földről ide elvándorol.
Nincsen babája, ki vállára boruljon.
4.5 lecke
Pozse Mári libája
Pozse Mári libája,
Elúszott a Tiszába,
Kettőt lépett utána,
Sáros lett a Pozse Mári fehér alsószoknyája.
Pozse Márit elfogták,
A tömlöcbe hajtották,
Nem sajnálom a ringyót,
Mért ölelte, mért csókolta meg a szolgabírót.
Felment a kondás a fára
Felment a kondás a fára,
Makkot rázott le alája,
Uccu manga, hízzál rajta,
Majd levág a kondásbalta.
A kondások mind bocskorba,
Vállukon a tarisznyája,
Tarisznyába zacskó, pipa,
Kezében a kondásbalta.
Vállukon a cifra bunda,
Gyere babám be alája,
Nem hízott még meg a barna,
Vacsorán a disznó farka.